Kezd tele lenni a hócipőm azzal, hogy a jelenlegi politikai helyzet mekkora gyűlöletet ébreszt az emberekben, és nem csak a politikusok irányába, hanem rokonaik, barátaik, kollégáik felé is.  Manapság az igazán izzó viták nagy része a politikáról szól, ezt beszélik a postán, az orvosi rendelőben, a vonaton, családi ebédeken, baráti borozgatás közben. Előbb-utóbb minden társalgásba berágja magát ez a féreg, és elszabadítja az indulatokat. Vagy együtt gyűlölünk, vagy egymást.

Elegem van az MSZP –ből, mert nyomorba dönt, utálom az SZDSZ-t, mert butít, és utálom a FIDESZ-t, mert ők a legnagyobb gyűlöletkeltők.  Utálom az MDF-et is, mert sumák, és a többi kis pártot is, mert olyanok, mint a legyek - mennek a döghúsra.

Utálom a nem független médiákat, mert pásztor módjára akarják terelni a csordát, csak nem biztos, hogy a zöldellő rétre vezetnek.

Utálom az okoskodó, felfuvalkodott szájhősöket, akik imádott pártjuk zászlaja alatt fröcskölik az epét embertársaikra, mert azok nem olyanok, mint ő.

Utálom az egyházakat, akik Isten nevében gyűjtenek szavazókat, utálom a politikát úgy ahogy van.

Szeretem ezt az országot, és szeretem a lakóit. Szeretném őket békében és elégedettségben látni. Szeretném kultúrált nemzetnek hinni magunkat. Szeretnék értelmes, bölcs, igazságos vezetőket, pártatlan médiát, igaz egyházakat. De tudom, hogy csak álmokat kergetek.