Hőkezelt valóság

Kezd tele lenni a hócipőm azzal, hogy a jelenlegi politikai helyzet mekkora gyűlöletet ébreszt az emberekben, és nem csak a politikusok irányába, hanem rokonaik, barátaik, kollégáik felé is.  Manapság az igazán izzó viták nagy része a politikáról szól, ezt beszélik a postán, az orvosi rendelőben, a vonaton, családi ebédeken, baráti borozgatás közben. Előbb-utóbb minden társalgásba berágja magát ez a féreg, és elszabadítja az indulatokat. Vagy együtt gyűlölünk, vagy egymást.

Elegem van az MSZP –ből, mert nyomorba dönt, utálom az SZDSZ-t, mert butít, és utálom a FIDESZ-t, mert ők a legnagyobb gyűlöletkeltők.  Utálom az MDF-et is, mert sumák, és a többi kis pártot is, mert olyanok, mint a legyek - mennek a döghúsra.

Utálom a nem független médiákat, mert pásztor módjára akarják terelni a csordát, csak nem biztos, hogy a zöldellő rétre vezetnek.

Utálom az okoskodó, felfuvalkodott szájhősöket, akik imádott pártjuk zászlaja alatt fröcskölik az epét embertársaikra, mert azok nem olyanok, mint ő.

Utálom az egyházakat, akik Isten nevében gyűjtenek szavazókat, utálom a politikát úgy ahogy van.

Szeretem ezt az országot, és szeretem a lakóit. Szeretném őket békében és elégedettségben látni. Szeretném kultúrált nemzetnek hinni magunkat. Szeretnék értelmes, bölcs, igazságos vezetőket, pártatlan médiát, igaz egyházakat. De tudom, hogy csak álmokat kergetek.

 

Ha kimondom ezt a szót, „cigány”, már a betűk formálása is olyan érzést kelt bennem, hogy most valami rosszat mondtam. Használhatom a roma kifejezést is, de mivel ezzel van tele a média, általában valami lerobbant putrira asszociálok. Hogy miért? Meg tudom mondani, és most ki is fogom fejteni, mert az elmúlt napokban a csapból is romák/cigányok folytak, és cigánygyerekek potyogtak az égből.

Isten látja lelkemet, a fajgyűlölet minden formája távol áll tőlem: az elfogadásban és a toleranciában hiszek, pedig sem liberális, sem SZDSZ-es nem vagyok, csak szimplán normális. Azt hiszem.

Amiket most fogok írni, azok nem statisztikák, nem politikusok szavai, hanem az én személyes tapasztalataim. Nagyon szomorú tapasztalataim.

Az egész az oviban kezdődött. Egyetlen cigánylány volt köztünk, és amikor eltűntek a játékaink, rövidesen kiderült, hogy ő lopkodta el őket. 4 éves volt akkor. Persze magyar gyerekek is loptak, de az összes magyar gyerek nem csent annyit, mint ő egyedül.

A suliban ugyanez a tendencia folytatódott: kirabolta a tornazsákokat, a tolltartókat, 13 évesen már keményen űzte az ipart cigarettáért és egy kis aprópénzért. Nyolcadikban elment gyesre.

Előtte néhányszor megverte a tanárokat, ha nem tetszett neki valami.

Gimisek voltunk, amikor az egyik barátnőmet megerőszakolták, agyonverték, és kirabolták. Három roma fiatalember volt az elkövető.

A fejtetű komfortos otthona egy cigány koponya, hozták is szépszámmal a suliba, mi meg szívtunk.

20 éves voltam, amikor az utcán arra lettem figyelmes, hogy egy nő agyba-főbe veri a kb 2 éves lányát. Cigány volt.

Kétszer törtek be eddig hozzám, mindkét esetben cigányok.

Egy koldus gyereknek a saját apja vágta le az egyik karját, hogy szánalmasabb legyen. Cigány volt.

A hepatitis a cigányoktól terjedt el a falunkban, mert koszosak, igénytelenek voltak.

Had ne folytassam, lenne még mit írnom.

Én nem vagyok fajgyűlölő. Az egyik legjobb barátom cigány. A lelkemnek legkedvesebb hegedűs cigány. Vannak jó cigányok, de nagyon kevesen. A tények fölött ne hunyjunk szemet. Szaporodnak mint a nyulak, aztán rongyokban járatják a gyerekeiket, koszosan, éhesen lézengnek az útszélén. A kocsmák tömve vannak segélyen élő romákkal, és nem mennek el dolgozni. Több segélyt kapnak, mint a magyarok. Mire fel?

És én igenis félek tőlük. Félek átmenni autóval Somogy megye bizonyos településein, mert kövekkel dobálnak minket az árokból a gyerekek. Értitek? KÖVEKKEL DOBÁLJÁK AZ AUTÓKAT! Miközben benne ülök, és fel is fordulhatnék, fejen találhat, de csak röhög a képembe a cigány fattya. Kurvára elegem van belőlük néha. Egyszer hőlégballonnal pont egy roma faluban sikerült leszállnunk. 5 percen belül körbevettek minket, és szétvagdosták késsel a ponyvát, mi meg be voltunk szarva, hogy mit fognak velünk csinálni. 

Nem vagyok fajgyűlölő. Egyszer még szerelmes is voltam egy rendes, dolgos, értelmes, tiszta cigány fiúba.

Rendet kéne tenni itt. A Magyar Gárda kezdeményezése nem rossz, csak szerintem az előadásmód ölég vicces. Azokon a településeken, ahol sok a cigány, növelném a rendőrök, polgárőrök, védőnők, szociális gondozók számát, kevesebb késdobálónak adnék működési engedélyt, és ingyen óvszert és fogamzásgátlót osztogatnék.

McDonalds. Csodás. Színes kanyargó csúszdák, zaj, sok mosolygó kiszolgáló szeretne nekünk miben segíteni, és ott van a bohóc is, aki engem inkább emlékeztet egy pedofil mészárosra, mint barátságos játszópajtásra. 

 

Kedvenc íróm sorai következnek:

 

-Sziasztok.

-Szia – mondta Shatzy.

-Mit kértek?

-Két cheesburgert és két narancslevet.

-Sült krumplit?

-Köszönjük, nem.

-Krumplival együtt is ugyanannyiba kerül.

-Köszönjük, de nem, akkor sem.

-Cheesburger, üdítő és krumpli a 3-as menü – mondta a háta mögött lévő fényképre mutatva.

-Szép kép, de nem szeretjük a krumplit.

-Dupla cheeseburgert is vehettek, 5-ös menü, abban nincs krumpli és ugyanannyiba kerül.

-Mihez képest?

-Egy cheesburger és egy narancsléhez.

-Egy dupla cheesburger ugyanannyiba kerül, mint egy sima?

-Igen, ha az 5-ös menüt választjátok.

-Hihetetlen.

-Akkor az 5-öst?

-Nem. Csak egy sima cheesburgert kérünk. Fejenként egyet. Semmi dupla cheesburger.

-Ahogy gondoljátok. De ez tiszta pénzkidobás.

-Kösz, nem érdekes.

-Szóval akkor két cheesburger és két narancslé.

-Pontosan.

-Édesség?

-Gould, kérsz tortát?

-Igen.

-Akkor légy szíves még egy tortát is tegyél hozzá!

-Ezen a héten minden tortához jár egy ajándéktorta is.

-Remek.

-Milyet kérsz?

-Köszönöm, semmilyet.

-De valamit kérned kell, ajándékba van.

-Nem szeretem az édességet, nem kérek semmit.

-De nekem adnom kell.

-Hogy érted?

-Heti ajánlat.

-Aha.

-Úgyhogy adnom kell.

-Mit értesz az alatt, hogy adnod kell, én nem kérem, nem szeretem, nem akarok olyan kövér lenni, mint Tina Turner, nem akarok XXL-es bugyit hordani, mit csináljak, ha semmi mást nem akarok enni, csak egy cheesburgert, akkor meg kell várnom a jövő hetet?

-Megteheted azt is, hogy nem eszed meg. Elveszed az ajándéktortát, és nem eszed meg.

-És akkor minek veszem el?

-El is dobhatod.

-ELDOBHATOM? , én semmit nem dobok el, dobd el te, ez az, tedd ezt, fogod és eldobod, oké?

-Nem tehetem meg, kirúgnának.

-Hogy az isten..

-Nagyon szigorúak itt…

-Na jó, oké, hagyjuk, add ide azt a tortát.

-Szirupot?

-Semmi szirup.

-Ingyen van.

-TUDOM, HOGY INGYEN VAN, DE NEM KÉREK, OKÉ?

-Ahogy akarod.

-Szirup nélkül.

-Tejszínt?

-Tejszínt?

-Tejszínt is lehet rá, ha kérsz.

-Én tortát sem kértem, hogy a fenébe gondolhatod akkor, hogy TEJSZÍNT  kérek?

-Nem is tudom.

-Én tudom: semmi tejszín.

-A kisfiúnak se?

-A kisfiúnak se.

-Rendben. Két cheesburger, két narancslé, egy torta semmi üresen. Ez a tiétek – tette hozzá Shatzy felé nyújtva két átlátszó papírba csomagolt valamit.

-Mi a fene ez?

-Rágógumi ajándékba, van benne egy kis cukorgolyó, és ha a golyó piros, további tíz rágógumit nyersz, ha pedig kék, akkor pedig nyersz egy 6-os menüt, ingyen. Ha a golyó fehér, megeszed, és azzal kész. Egyébként a játékszabályok a papírra rá vannak írva.

-Bocs’, egy pillanat.

-Igen?

-Bocs’, szóval..

-Igen.

-Vegyük azt, hogy én, ad abszurdum, elfogadom azt a francos rágógumit.

-Igen.

-Vegyük azt a még ennél is abszurdabb dolgot, hogy én nekiállok azt egy negyedórán keresztül rágni, ami után találok benne egy kék golyót.

-Igen.

-Akkor azt nekem ide kellene hoznom, tiszta nyálasan, ide letenni, és akkor te adnál nekem egy zsíros, sült és langyos 6-os menüt?

-Ingyen.

-És szerinted én megenném?

-Azonnal, azt hiszem legalábbis.

-Én egy cheesurgert és egy narancslevet akarok, idáig érted, ugye? Nem tudok mit csinálni három rántott csirkecombbal, plussz egy közepes sült krumplival plussz egy vajas kukpricával meg egy közepes kólával. NEM TUDOM, MI A FRANCOT CSINÁLJAK VELÜK!

-Általában megeszik.

-Kik?, kik eszik meg? Marlon Brando, Elvis Presley, King Kong?

-Az emberek.

-Az emberek?

-Igen, az emberek.

-Figyelj, megtennél egy szívességet?

-Persze.

-Vedd vissza ezeket a rágógumikat.

-Nem tehetem.

-Tedd félre a következő elhízott alaknak, aki épp erre jár, jó?

-Nem tehetem, komolyan.

-Úristen…

-Sajnálom.

-Sajnálod.

-Komolyan.

-Add ide azt a rágógumit!

-Nem rossz, papayaízű.

-Papaya?

-Az az egzotikus gyümölcs.

-Papaya.

-Az ez évi divat.

-Oké, oké.

-Akkor mást nem?

-Nem drágám, mást nem.

 

Fizettek és az egyik asztalhoz mentek. A plafonra egy FoodTV-re beállított monitor volt felfüggesztve. Kérdéseket tett fel. Ha tudtad rá a választ, a szalvéta egy bizonyos helyére írtad, aztán a pénztárnál leadtad. Egy 2-es menüt nyertél vele. Abban a pillanatban ez volt a kérdés: ki rúgta az első gólt, az 1966. évi világbajnokság döntőjében?

1. Jeoffrey Hurst
2. Bobby Charlton
3. Helmut Haller

Hármas – mormolta Gould.

-Meg ne próbáld!  - sziszegte neki Shatzy, és kinyitotta a cheesburgeres csomagot. A doboztető belsejében feltűnt előtte egy tűzpiros címke. Az volt ráírva: GRATULÁLUNK!!! NYERTÉL EGY MÁSIK HAMBURGERT! És kisebb betűkkel: Vidd ezt a címkét a pénztárhoz, kapsz ingyen egy hamburgert és egy üdítőt féláron! Volt ott még egy mondat, rézsútosan írva, de azt már Shatzy nem olvasta el. Szép nyugodtan visszazárta a műanyag dobozt, benne a cheesburgerrel.

-Menjünk – mondta.

-Tehát még el se kezdtem….-monta Gould.

-Majd máskor kezdjük el.

Felálltak, mindent otthagytak, és a kijárat felé mentek. Egy bohócnak öltözött alak, de a fején a cég basaballsapkájával, feltartóztatta őket.

-Egy léggömb asszonyom, ajándékba.

-Vedd el a lufit, Gould!

A léggömbre az volt ráírva: ÉN HAMBURGERT ESZEM.

-Ha kiteszitek a lakásotok ajtajára, akkor részt vehettek a VASÁRBURGER sorsoláson.

-Gould, tedd ki a lakásod ajtajára!

-Minden vasárnap egy lakás lesz kisorsolva egy az ajtóra feltett léggömbbel, és egy furgon gondoskodik róla, hogy a lakás elé legyen téve 500 db cheesburger.

-Gould, ne felejtsd majd el kiüríteni a kis fasort a bejáratod előtt!

-Van egy 300 literes fagyasztó is, amit most árkedvezménnyel lehet megvenni. Hogy a cheesebaconburgereket legyen hová eltenni.

-Na persze.

-Ha 500 litereset vesz, egy mikrót is kap hozzá ajándékba.

-Remek.

-Ha van már, egy négysebességes, profi hajszárítót kaphat helyette.

-Ha netán egy hajmosást szeretnék eszközölni a cheesebaconburgereknek?

-Hogyan?

-Vagy ha ketchuppal szeretnék hajat mosni.

-Tessék?

-Azt mondják, hogy fényessé teszi a hajat.

-Mi, a ketchup?

-Igen, még nem próbáltad?

-Nem.

-Próbád ki! De a majonézes mártás sem rossz.

-Komolyan?

-Megszünteti a korpásodást.

-Nem korpásodik a hajam, hála istennek.

-Majd fog, ha majonézes mártást eszel továbbra is.

-De hát én soha nem eszek.

-Jó, de azzal mosod a hajad.

-Én?

-Persze, látszik a hajszárítón.

-Milyen hajszárítón?

-Azon, amit az ajtódra kiakasztottál.

-De hát én nem akasztottam az ajtóra.

-Emlékezz csak vissza, akkor tetted ki, amikor a négysebességes mikró elrepült.

-Honnan repült el?

-A fagyasztóról.

-A fagyasztóról?

-Vasárnap, nem emlékszel?

-Viccelsz?

-Úgy nézek én ki, mint aki viccel?

-Nem.

-A válasz jó. Ön nyert egy 500 literes léggömböt, a cheesburgerben fogja őket megkapni, a viszontlátásra, csaó.

-Nem értem.

-Nem érdekes. Találkozunk még ugye?

-A léggömb!

-Vedd el a léggömböt Gould!

-Milyet kérsz, pirosat, vagy kéket?

-A kisfiú vak.

-Jaj, elnézést!

-Nem érdekes, előfordul.

-A léggömböt ön veszi el?

-Nem, a kisfiú. Csak vak, nem hülye.

-Milyet adjak neki, kéket, vagy pirosat?

-Nincs hányásszínűje?

-Nincs.

-Furcsa.

-Csak piros vagy kék.

-Akkor legyen piros.

-Tessék.

-Vedd el a piros léggömböt, Gould!

-Tessék, fogd meg!

-Köszönd meg Gould!

-Kérem.

-Van még valami mondanivalójuk?

-Hogyan?

-Azt hiszem nincs. Viszontlátásra.

-Kéz- és lábtörést a vasárnaphoz!

-Magának is!

Kiléptek az étteremből. A levegő hideg és száraz, tiszta téli nap volt.

-Szaros egy bolygó! – mondta Shatzy halkan.

Gould csak állt ott, a járda közepén, nem mozdult, egyik kezében piros luftbalon. Az volt ráírva, ÉN HAMBURGERT ESZEM.

-Éhes vagyok – mondta.

Részlet Alessandro Baricco  City  c. könyvéből.

 

 

A ma reggeli Mokka volt az első, amit a megújulás óta végignéztem. Ez a műsor lett a legszörnyűbb reggeli ébresztő, amióta telerakták tehetségtelen műsorvezetőkkel, és ellenszenves vendégekkel. De sokat röhögtem ma reggel, nagyon szomorú dolgokon.

Az első meghökkenésem akkor történt, amikor hazánk agyturkásza, Dr. Csernus Brutális Imre megérkezett. Az új könyvéről beszélgettek, amiben megírta, hogy mitől jó egy nő. Munkásságát nem vitatom, jót akar, és valakinek tényleg bejön. De amikor elkezdte Tornóczky Értelmes Anita lelki problémáit a nagyközönség elé tárni, és ő ebben hebegve-habogva partner volt (később elmondta, hogy mindent a cél érdekében, ami itt ugye a nézettség), akkor már felültem az ágyban, mert nem hittem a fülemnek. Élőadásban megtudhattuk, hogy Anitát sokszor megszívatták, ettől ő bizalmatlan lett, és ezért húzott magára egy jégkirálynő álarcot. Csernus szerint ha így marad, el fog veszni. Jajjj… Szurkoljunk Anitának, hogy ne maradjon görcslady. Műsorvezetői stílusa unalmas , jellegtelen, kollégájával semmilyen kontaktot nem teremt, áll/ül ott mint egy  községi karácsonyfa, és az az érzésem támad őt nézve, hogy valaki áll a stúdióban és baltát lóbál felé, hogy vezesse ezt a műsort, különben…

Aztán megérkezett Hajdú Péter és az ő mittudomén hányadik menyasszonya, akit sikeresen kimenekített Egyiptomból (mert csődöt jelentett az őt utaztató iroda, és ott rekedt vóna szegény lyány). Azt is megtudhattuk, hogy mindkettőjüknek hasmenése van. Valószínűleg erre az információra nézők ezrei éheztek szerda reggel a müzlit nyammogva.

Ó, hová lettél emberi méltóság, és jó modor, melyet egykor a televízió arcai képviseltek leginkább? Vitraynak soha nem volt hasmenése. Kudlik Júlia soha nem ment kibeszélő show-ba elnyavalyogni éppen aktuális bánatát. Ők úgy éltek, úgy vállalták a nyilvánosságot, hogy emberek maradtak közben. Becsülendő, kultúrált emberek, akikre csak felnézni tudtunk. Azt hiszem ez a hozzáállás a mai televíziózásból kipusztult. Szarunk, hányunk, baszunk egyenes adásban, ízléstelen emberek vezetnek műsorokat, majd a velük készült interjúkkal van tele a sajtó.

Balázs Puli Palit is vendégül látták, és ez volt a legviccesebb. Szerencsétlen nem vette észre, hogy már adásban van, és a haját túrta és dobálgatta grimaszokat vágva, majd mikor Anita beszélgetni kezdett vele, felvett egy macsós pózt, és hirtelen kedvessé vált. Nagyon – nagyon szánalmas.

Az undort valamelyest enyhítette, hogy Juhász Árpád az utolsó két percben beszélt valami vulkánról. Nem értettem mit keres itt.

Kérem a magasságos isteneket, és benneteket kedves idelátogatók, hogy mondjátok el nekem, mit nézzek reggel a tévében?

Képtelenség kikerülni a reklámokat, orrba - szájba ömlik a képünkbe az örök fiatalság és boldogság elixírjének ezerféle változata.

Ápold mosógépedet megfelelően, nehogy meglátogasson a kékruhás vízkőszakértő, borotválkozz 8 pengével, mert attól leszel jó pasi, és vigyázz, nehogy lefingjad a csajodat a moziban, tehát szedjél bogyókat puffadás ellen. A kedvenceim a megszemélyesített gombák, és vírusok, melyeket rövid úton ki kell nyírni. Ha kicsit jobban beleéled magad, rá kell jönnöd, hogy minden zuhanyzás és wc tisztítás alkalmával tömegmészárlást követsz el.

Vedd meg: ránctalanító, salaktalanító, gáztalanító, vízkőtlenítő. Hogy igazán trendi legyél, vegyél szép autót, extra mobilt, bazi nagy tévét, hogy jobban láthasd mit NEM vettél még, és ügyelj arra, hogy olyan bankot válassz, ahol okosnak érezheted magad, és Emese minél gyorsabban megadja a megfelelő hitelt, hogy boldogan szaladhass elevenen a mennybe, csillogó hajjal, lábgomba és fogkő nélkül, tökéletes emésztéssel. Mert megérdemled.

Gyakorlatilag azért gürized magad rommá, hogy legyen pénzed megvenni azt a sok szemetet, amitől nem nézel ki roncsnak. Hát itt valami nagyon nem stimmel… De ezt is megérdemled.

Hollárrihollárihollárihóóó, plázába menni de csuda jó!

Hol ló állott, most egy gigantikus lószarkupac épült, tehát ne vádoljuk a kedves beruházókat azzal, hogy kitöltötte szervezetüket a modernizáció szele, melytől felpuffadva bárgyún vigyorognak a kamerába.

Nem kérem, ők tökéletesen hűek tudtak maradni a hely szelleméhez – paták százai csörtetnek a kövön/sárban, csak most nem a babérkoszorú a cél, hanem a leértékelt étolaj, és az akciós nájlondzseki.

A nosztalgiázni vágyók beállhatnak bámulni a Tesco pénztárat, és megtehetik tétjeiket, hogy vajon Sapkás Néni, vagy Kalapos Bácsi ér be előbb zörgő kosarával a finishbe?

Sétálgathatunk a csillogó-villogó bokszok között, melyekben Kincsem, Rodolfo és Rodrigo helyett most műpatás/hidrogénysörényes kancák kérődznek. Ezeket a bokszokat Tommy Hillfiger, C&A és egyéb furcsa nevekkel látták el, de egy valamit magára adó liberális ezen nem lepődhet meg, hisz manapság minden baromira normális és tök kóser, ami tavalyelőtt még alkotmányellenesnek is minősülhetett akár.

A legnagyobb területet Tesco nevű lovunk kapta. Kicsit kövér, büdös és koszos mint egy ottfelejtett hűtőszekrény, nem is a miénk, de szeretjük. Teccik tudni nagy benne a versenyszellem – megérdemli.

Hol van már a régi szép keletifíling, amikor bármelyik bőrdzsekis, makkoscipős, szimpatikus kereskedő előrittyentett nekünk mindenféle cuccot? Neki egy telefonjába került, mi meg alkudhattunk a szabott ár feléből. Ajándékba még egy adag adrenalint is kaptunk hozzá. „Fair play”-hehe.

Most meg ráfizetünk. Ha ficam és csonttörés nélkül eljutsz az arénába, akkor akkora király vagy, hogy érdemes jelentkezned a Rettegés fokába, és pénzre váltanod tehetségedet. Előtte gyakorolj sokat a pláza körül, erősítheted undortűrő képességedet is a szomszédos szeméttelepen.

Amennyiben átlagos mozgáskordinációs képességgel áldott meg a jósors, akkor nagy az esélye, hogy miután megvetted azt a sok szart, hanyattvágódsz a kijáratnál egy ottfelejtett sittkupacon, vagy lezúzza a fejed a létrás manus. Ez esetben többletköltségként számíthatsz némi vizitdíjra és kórházi napidíjra is. Ha okos magyar vagy és jól számolsz, akkor rájössz, hogy nyugodtan mehettél volna a sarki boltba is, és hobbiból feljelentheted a boltost az APEH-nál, ha nem ad nyugtát.