Ha kimondom ezt a szót, „cigány”, már a betűk formálása is olyan érzést kelt bennem, hogy most valami rosszat mondtam. Használhatom a roma kifejezést is, de mivel ezzel van tele a média, általában valami lerobbant putrira asszociálok. Hogy miért? Meg tudom mondani, és most ki is fogom fejteni, mert az elmúlt napokban a csapból is romák/cigányok folytak, és cigánygyerekek potyogtak az égből.

Isten látja lelkemet, a fajgyűlölet minden formája távol áll tőlem: az elfogadásban és a toleranciában hiszek, pedig sem liberális, sem SZDSZ-es nem vagyok, csak szimplán normális. Azt hiszem.

Amiket most fogok írni, azok nem statisztikák, nem politikusok szavai, hanem az én személyes tapasztalataim. Nagyon szomorú tapasztalataim.

Az egész az oviban kezdődött. Egyetlen cigánylány volt köztünk, és amikor eltűntek a játékaink, rövidesen kiderült, hogy ő lopkodta el őket. 4 éves volt akkor. Persze magyar gyerekek is loptak, de az összes magyar gyerek nem csent annyit, mint ő egyedül.

A suliban ugyanez a tendencia folytatódott: kirabolta a tornazsákokat, a tolltartókat, 13 évesen már keményen űzte az ipart cigarettáért és egy kis aprópénzért. Nyolcadikban elment gyesre.

Előtte néhányszor megverte a tanárokat, ha nem tetszett neki valami.

Gimisek voltunk, amikor az egyik barátnőmet megerőszakolták, agyonverték, és kirabolták. Három roma fiatalember volt az elkövető.

A fejtetű komfortos otthona egy cigány koponya, hozták is szépszámmal a suliba, mi meg szívtunk.

20 éves voltam, amikor az utcán arra lettem figyelmes, hogy egy nő agyba-főbe veri a kb 2 éves lányát. Cigány volt.

Kétszer törtek be eddig hozzám, mindkét esetben cigányok.

Egy koldus gyereknek a saját apja vágta le az egyik karját, hogy szánalmasabb legyen. Cigány volt.

A hepatitis a cigányoktól terjedt el a falunkban, mert koszosak, igénytelenek voltak.

Had ne folytassam, lenne még mit írnom.

Én nem vagyok fajgyűlölő. Az egyik legjobb barátom cigány. A lelkemnek legkedvesebb hegedűs cigány. Vannak jó cigányok, de nagyon kevesen. A tények fölött ne hunyjunk szemet. Szaporodnak mint a nyulak, aztán rongyokban járatják a gyerekeiket, koszosan, éhesen lézengnek az útszélén. A kocsmák tömve vannak segélyen élő romákkal, és nem mennek el dolgozni. Több segélyt kapnak, mint a magyarok. Mire fel?

És én igenis félek tőlük. Félek átmenni autóval Somogy megye bizonyos településein, mert kövekkel dobálnak minket az árokból a gyerekek. Értitek? KÖVEKKEL DOBÁLJÁK AZ AUTÓKAT! Miközben benne ülök, és fel is fordulhatnék, fejen találhat, de csak röhög a képembe a cigány fattya. Kurvára elegem van belőlük néha. Egyszer hőlégballonnal pont egy roma faluban sikerült leszállnunk. 5 percen belül körbevettek minket, és szétvagdosták késsel a ponyvát, mi meg be voltunk szarva, hogy mit fognak velünk csinálni. 

Nem vagyok fajgyűlölő. Egyszer még szerelmes is voltam egy rendes, dolgos, értelmes, tiszta cigány fiúba.